A két véglet

Ember nem képes ekkora pusztításra. Délelőtt még verőfényes napsütés, kánikula.. délután pedig a hideg borzalom. Egy szempillantás alatt történt az egész. A kék ég hirtelen sötét boltozattá változott, a lágy szellőt felváltotta a heves szélsűvítés. Csak fújt, fújt, egyre jobban.. mígnem hirtelen hatalmas cseppekben szakadni kezdett az ég. Nem sok időbe telt míg megjelentek az első jégdarabkák, amiket több százezer követett tömegesével. Borzasztó látvány volt. A szél mégjobban sűvített, szinte már repítette a könnyebb dolgokat. Közel negyed óra leforgása alatt mindent elpusztított. Kidőlt fák az utakon, az árkokban, méteres faágak a járdákon. A jég úgy állt a házak sarkában, mint tavasszal mikor olvad a hó. Ijesztő!